Igazából terveztem én már a blogolást egy ideje, de várni akartam addig, amíg külföldre nem költözöm. Aztán valahogy eszembe jutott, hogy miért is ne, elvégre a tanítást is csak érettségi után akartam elkezdeni, aztán azon kaptam magam, hogy már három helyen is feladtam egy hirdetést korrepetálás és nyelvtanítás ügyében. Azt hiszem túl türelmetlen vagyok, minden célom egyszerre akarom megvalósítani. Nem lenne rossz egyszerre 50 részre szakadni, mindent megtanulni és csinálni, amit szeretnék, aztán újra összeállni egy komplett emberré, aki megélhette már a vágyait. Nem azt mondom, hogy így esélytelen, csak jóval tovább tart, míg egyről a kettőre jutok. Így legalább nem megy el a kedvem az élettől, bár a türelmetlenségen urrá lenni néha kifejezetten nehéz.

Igazából halálra kellett vola készülnöm magam a holnapi nyelvvizsgámra, most pedig a számat rágva, izzadva görnyedni egy nyelvtankönyv felett, mantraként mormolva a bajszom alatt, hogy neverfutureneverwouldafterifandwhen, de ez nem történt meg. Néhány feladaton kívül nem igazán erőltettem meg magam az angol terén, nem úgy mint jóbarátnőm Lulu, aki minden áldott nap egyre idegesebben angolozott gőzerővel, míg tegnap végül kijelentette, hogy rálazult a dologra. (Kizárt dolog, szerintem a padlásukon láncdohányol, koffeintől remegő térdekkel)

Mai tanulási programom abból állt, hogy hasznos dolgokkal írtam tele mindkét szótáramat. Ez a roppant megerőltető feladat alig fél óráig tartott, miközben elégedetten vigyorogtam éleselméjűségemen. Lulu úgy van vele, hogy inkább megtanulja őket, mivan, ha belenéznek a szótárakba? Erre volt a nagy vigyorgás.

1. Nem hinném, hogy belenéznek, van annál jobb dolguk is.

2. Ha mégis megtennék, akkor sem fognak észrevenni semmit, ugyanis nem laponként fognak végignézni két nagyszótárat. Nekem meg volt annyi eszem, hogy nem a szótár elejére és végére írtam a dolgokat (túl feltűnő), hanem olyan szisztéma szerint választottam ki a lapokat, hogy csak nekem jusson eszembe, mi hol van. Nem egy bonyolult dolog.

• Vedd a szótárat, nyisd ki, szerezz ceruzát, írj olvashatóan.
• Ha mondjuk nem tudsz olyanokat, hogy melyik kifejezés melyikkel van párban, válassz ki egy számot, amit szeretsz, vagy legalábbis eszedbe jut. Erre az oldalra nyugodtan írhatod a párokat, csak te fogod tudni hol van a segítség - minden gyanús emlékeztető nélkül.
• Ha nem tudod, mikor melyik conditional-t használod, a dolog még egyszerűbb. Az angol szótárban megkeresed a conditional szót - és arra az oldalra írod az alakokat. Célszerű a magyar-angol szótárba is beleírni a "feltéteteles mód" szócikkhez. Így senki nem fog hülyének nézni, mindkét szótárad tudod használni a megfelelő feladatnál - ez így elég jövedelemző, és több nyelvtanos résszel is eljátszható.
• A szótárak nagy többségében vannak függelékek. Az enyémben ezek római számokkal vannak jelölve. Nem túl hátra, a függelékek közé beírogattam néhány hasznos dolgot (rövidebbek, nem levélírásos kifejezések. Az a következő pont.), amiket úgy tettem megjegyezhetővé, hogy a szótár egyik szerzőjének nevét kiegészítettem római számokra. Még néhány dolgot firkáltam melléjük, így csak hülye rajznak tűnik az emlékeztető.
• Levélíráshoz hasznos kifejezéseket olyan helyekre lehet írni, amilyen betűkkel kezdődő szó kevés van. A magyarban tökéletes a dzs oldala, az angolban pedig az y. A lap fele üres, bátran tele lehet írni minden földi jóval. Emlékeztetőnek a szótár elejébe beleírtam ezt a két betűt.

Ha végiglapozod a szótárat, semmi sem látszik benne.

Ejnye, ezek a gimnáziumi évek milyen rossz lányt csináltak belőlem!